A kriptográfia az
Tartalom
A tárolt vagy továbbított információ gyakran érzékeny abban az értelemben, hogy annak illetéktelen megismerése, csalárd célú módosítása anyagi, erkölcsi kár okozására, jogosulatlan előnyszerzésre ad módot. Ezért a biztonság az információs és kommunikációs technológiák alkalmazhatóságának alapvető kritériumává vált. Az információs és kommunikációs rendszerek biztonságát algoritmikus, fizikai, illetve rendszabályi technikák kombinálásával érhetjük el. Ebben a cikkben az algoritmikus módszerekről szeretnénk tömör áttekintést adni.
Alapvető fogalmak Bevezetés A kriptográfia története legalább olyan bonyolult és szövevényes, mint az emberiség történelme.
Valószínűleg nehéz ezt az állítást tételesen bizonyítani, de ha a teljesség igénye nélkül górcső alá vesszük az elmúlt évszázadokat, akkor szinte minden történelmi esemény egyben a kriptográfia pillanata is.
Ahhoz, hogy pontosan értsük, hogy milyen utakat kellett bejárni a mai alkalmazásokig, tegyünk lépéseket az alapvető fogalmak megértéséhez. Magyarul legegyszerűbben titkosírásnak fordíthatjuk, de mivel az írástól eléggé távol áll már a mai használat, szívesen használjuk a kriptográfia kifejezést. Az alapproblémát egyszerűen úgy tudjuk megfogalmazni, hogyan tudunk üzenetet küldeni oly módon, hogy a fogadó fél könnyen fejtse a titkos levelet, ugyanakkor mindenki más részére a fejtés majdnem lehetetlen legyen vagy legalább is nagyon sok időbe teljen.
A későbbiekben majd részletesen kitérünk arra, hogy mit is értünk nagyon sok időn, egyenlőre azonban megelégszünk a hétköznapi értelmezéssel. A titkosítandó szöveg jelentése vagy jelentés nélkülisége számunkra lényegtelen, hisz legtöbbször már egy kódolt szöveget titkosítunk, ami feltehetőleg olvashatatlan betűk illetve számok halmaza csupán.
Kódolás alatt a továbbiakban azt értjük, hogy a szövegben szereplő betűket jeleket számokkal helyettesítjük. Példa erre az a szokásosnak mondható kódolás, hogy az ABC betűit a sorszámukkal helyettesítjük.
A régi korokban a titkosított szöveg legtöbbször betűkből állt, jelenleg ezek a szövegek egyszerű bitsorozatok alakját veszik fel. A következő fejezetekben jól elkülöníthető két rész, ami történetileg és szemléletét tekintve is igen különböző. Az egyik részt klasszikus a kriptográfia az szokásos nevezni, amely története a Ebben az irányban a találékonyság nagyon sokszor nélkülözi a matematikai módszereket, ötletek egymás utánja adja az alkalmazott módszert, amelyeket nagy titokban tartanak.
Ezek a sokszor nagyon szellemes ötletek, egy-egy történelmi korhoz, történelmi eseményekhez kötődnek. Nagy többségük számítógép segítségével, a későbbiekben részletezett statisztikai módszerek segítségével megoldhatók. A másik részt nyilvános kulcsú kriptográfiának a kriptográfia az, utalva arra a tényre, hogy ezek a módszerek úgy működnek, hogy a titkosítási módszert és titkosítási kulcsokat nyilvánosságra hozzuk.
Titkosírás
Ezek a módszerek matematikai igazságokon nyugszanak és megfejtésükhöz elképesztő mennyiségű gépidő szükségeltetik. A klasszikus és nyilvánoskulcsú kriptográfián kívül érdemes egy másik felosztást is megemlítenünk.
A rendszert Antoine és Bonaventure Rossignol apa és fia dolgozta ki körül.
Azoknál a módszereknél, ahol a küldőnek és a fogadónak is ismerni kell a titkosításhoz használt kulcsot, illetve lényegileg ugyanazzal a módszerrel titkosítunk és fejtünk, szimmetrikus kulcsú titkosításról beszélünk. Ilyen módszer az összes klasszikus módszer, de mai korunkban is találunk ilyeneket, például a későbbiekben megismert DES vagy AES is így működik.
Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy legyen olyan módszer, amely jól működik a két fél közös titka nélkül, illetve úgy, hogy hiába ismerjük a titkosító kulcsot megfejteni nem tudjuk az üzenetet. Aztán a Ilyen például a később részletezett RSA módszer.